Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

1. Ha felmegyek a doberdói nagy hegyre,
Onnan nézek fel a csillagos égre.
Csillagos ég merre van a magyar hazám,
Merre sirat engem az édesanyám.

2. Jaj, istenem, hol fogok én meghalni,
Hol fog az én piros vérem elfolyni.
Eltemetnek, a mezei vadvirágok,
Megsiratnak engemet a leányok.

1. A gőzösnek hat kereke,
Bárcsak ízzé, porrá törne.
Hogy ne vinne el messzire,
Oroszország közepébe.

2. Sírhat az az édesanya,
Kinek két fia katona.
Egyik huszár, másik baka,
Jaj, de két szép szál katona.

3. Egyik lovát legelteti,
Másik babáját öleli.
Összeborul mind a kettő,
Úgy sír, mint a záporeső.

1. Lemberg mellett van egy kerek erdő,
Közepébe van egy gyásztemető.
Abba fekszik sok szép magyar baka,
Eltemette gyászos Galícia.

2. Édesanyám kapott egy levelet,
Abba kapta a megholt híremet.
Sírhat-sírhat, szegény bánatába,
Nem borul a fia sírhalmára.

3. Édesanyám, ne keressen engem,
Mert a sok közt úgy sem talál engem.
Nincsen fejfa, síromnak elején,
Mint egy vadat elásva, fekszem én.

1. A szatmári kaszárnya, az egyesbe magam vagyok bezárva,
A szatmári kaszárnya, az egyesbe magam vagyok bezárva.
Őrmester úr nyissa ki vagy az ajtót sarokig rúgom ki,
Hagy lássam a babámat, babám szivit ne ölje meg a bánat.

2. |: A szatmári temető hatvanötös sírja benne legelső :|
Sírja mellett hat kislány, fényes szalag van a derekán,
Hetedik az én babám, három aranygyűrű ragyog az ujján.

1. Játszik a szél, sej, haj, a Balaton vizével,
Én is játszok, sej, haj, játszadozok a régi szeretőmmel.
Játszál babám, játszadozzál már,
Jön október a betyár hónap, majd elmasírozok már.

2. Házunk előtt, kedves édesanyám van egy magas eperfa,
Aláállok kedves édesanyám, hogy ne ázzak alatta
csipkés a levele, sej, de jószagú,
Egy kislányért, édesanyám sose leszek szomorú.